Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


TESTHALOM

2010.03.05

TESTHALOM

– Borsod megyei népmonda nyomán –

 

Amikor a mohi csata elveszett, Béla király és a vezérek Tiszapalkonya felé menekültek, de Bélahalmon megállottak, és tanácsot tartottak. Néhány vitéz azt javasolta, hogy meneküljenek Erdély felé, de éppen akkor hozták hírül, hogy már oda is betört a tatár. Mit volt mit tenni: neki kellett vágni a Bükknek.

De most aztán ugyan merre tartsanak, hova forduljanak abban a rengetegben? Volt a király kíséretében egy cigány katona, az mindjárt ajánlkozott, hogy minden baj nélkül átvezeti a csapatot az erdőn. Jól van, elindulnak a cigány vezetésével, de a tatárok még nyilaztak utánuk, és egy fáradt nyílvessző a cigány lábába fúródott. Nagy sebet nem ütött, a cigány mégis elkiáltotta magát:

– Jaj, hogy a devla verjen meg!

Meghallja a király a jajgatást, előrevágtat és megkérdi:

– Fáj-e, szolgám?

– Fáj, fáj, uram királyom, de csak kijussunk innen, mindjárt nem fog fájni.

– No, hát hogy addig se fájjon – mondta a király –, mostantól kezdve nemesember vagy. Fáy legyen a neved, és tied lesz az a föld, ameddig majd az erdő szélétől a szemeddel látsz.

Erőt adott eza  cigánynak és szép lassan kiértek az erdőből azon az úton, amelyet a Bükkben ma is Béla útjának neveznek.

Amikor Járdánházához közeledtek, egy szép tisztáson letelepedtek. Ezt a tisztást ma is úgy hívják, hogy Királyszállása. Ezután már nyitva állott előttük az út: a király megmenekült. De a többi menekülőt a tatárok mind elfogták, és Nemesbükk határában összeterelték. Ott a vitézeket mindenüktől megfosztották, aztán sorban lefejezték őket. A rengeteg holttestet egy nagy gödörbe hajigálták, aztán sok-sok földet hordtak rájuk. A gödör helyén hatalmas, nagy domb nőtt, ezt ma is úgy hívják, hogy Testhalom.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.